Zsuzsanna napja.

Ezen a napon megszólal a pacsirta, közeledik a tavasz.

 Az erdélyi népi mondóka így mondja ezen a napon:         

"Esik eső, nő a petrezselyem,

Tótágast áll bennem a szerelem.

Jaj, istenem vajon mit csináljak:

szaladjak-e , vagy tótágast álljak?"

Bizony már én sem tudom, mit csináljak! Legszívesebb tótágast állnék! No, nem a szerelem miatt, hanem az időjárás miatt! J

Nálunk ugyanis nem az eső esett a minap, hanem még mindig a hó!

Én már a tavaszt várom, de Holle anyó másképp gondolja. Igencsak beizzította a kis angyalokat odafent az égben, mert a dunnájából egész este szállingóztak a hópihék.

(Bár inkább most, mint márciusban- mondják sokan!)

Ez a február számomra a legnehezebb hónap az évben. Hetekig csak „ülünk” a latyakon, fagyon és ködön, epekedve a jó idő után. A hosszú hideg, vagy csak ködös, nyirkos tél után már tűkön ül az ember lánya, hogy végre megérezhesse a tavasz illatát. Pedig az idei tél havas volt. Nem is tudom mikor láttam ennyi havat utoljára télen?! Gyönyörű volt a hófehér takaró. Volt hóember építés, „hócsacsa”, szánkózás és csúszkálás. De most már elég volt!

Melengető napsütésre vágyom. Virágillatra, zöldellő fűre, rügyező fákra. 

 Ábrándozom a hóvirágról, ibolyáról, csiripelő kismadárról.                                                                                                                                                   

Így én már készítem azt a Kisze bábot, amit elégetünk majd, s véget vetünk a rossz időnek! Ki tart velem?

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre!