Bokáig gázolok a megsárgult levelekben. Az idő már hűvöskés, de a nap még gyengéden melegít.

Kiskabát és egy sál, meleg föld színekben. Imádom ezt az időt.

-         -  Nézd Anya, egy guszti!- kiált fel a Prüntyi.

Felkapja a gesztenyét és pici tenyerében nyújtja felém.

Emlékek csapódnak fel bennem. Képek és érzések a gyerekkoromból. Ilyenkor megmozdul az emberben a lélek, odabent mélyen, a mellkasban.

Hirtelen rádöbbenek.  Eljött. Eljött az idő, amire mindig is vártam és készültem. Gyerekkori emlékeim segítségével átadhatom Neki is ezeket az élményeket, érzéseket, s Vele együtt én is átélhetem újra.

Gesztenyéből babát, állatokat csinálunk, faleveleket szedünk, tököt faragunk, s közben nagyokat kacagunk. Néha huncutul, mosolyogva összenézünk, mert csak mi tudjuk és látjuk a titkot. A titkos, láthatatlan aranyzsinórt, a gyerek és az anya között, mely összeköti lelkünket.

Szeretem az őszt. Ez az elmúlás és az emlékezés időszaka. És én boldog szívvel emlékezem, hogy abból merítsek erőt és ihletet.

 Amikor már hideg szelek fújnak odakint, megérkezik a köd, és rövidek a nappalok, az embernek szüksége van lélekmelengetőre.

A lélekmelengetőnek két fajtája van.  Van, ami kívülről befelé haladva melegíti fel először a tested, majd a lelked. És van, amelyik először a lelkedet érinti meg, s csak azután melegíti fel a testedet.

        Az én lélekmelengetőim különlegesek.

Az egyik kedvencem egy gyapjúpelerin, amit a Nagymamámtól örököltem. Milyen jó is felvenni, ha fázom, és egy röpke percig emlékezni. Felidézni két gondos kezét, szelíd tekintetét.

Hideg estéken szeretek begubózni a fotelbe s betakarózni azzal a takaróval, amit édesanyám varrt.

Reggelente meleg gyapjú zoknit húzok, mielőtt kilépek az ágyból. Azt a zoknit, amit a férjemtől kaptam figyelmességből, hogy ne vacogjak, míg felöltözök.

Délutánonként forró teát iszom abból a bögréből, amit egy barátnőmtől kaptam, s közben felidézem felhőtlen fiatalkorom képeit.

   Van, hogy illatos gyertyát gyújtok, és forró csokit iszunk a Prüntyivel. Már a huncut tekintetétől elolvadok.                

   Lélekmelengető, mikor átölel a kedvesem, ha épp kevésnek érzem a pulcsit, amit a közös sétánkra felvettem. Majd fejét csóválva, mosolyogva     rám néz. Szeme csillogásától felmelegszem.

 

   Felmelegíti a lelkem, ha érzem a Prüntyi meleg kis testét a hordozókendőben, amikor útra kelünk. Ilyenkor egyszerre lélegzünk. S én hálás vagyok ezért.

 

Szeretem az őszt. Ez a kedvenc évszakom. Nekem ezek a kedvenc lélekmelengetőim.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre!